Borzalmasan aludtam, s mikor fölkeltem, majdnem átestem egyik dobozomon.

Reggeli persze nem volt. Príma. Üres hassal megyek schoolba.

Mikor beértünk, a tanárnő kedvesen fogadott: - édeskéim, ti volnátok az új leánykák? – mosolygott. Kedves arcú, őszes hajú tanár néni volt.

- igen. – Patti.

Becsöngettek. Hát, essünk túl a bemutatkozáson, gondoltam magamban.

Az osztály nem is volt olyan szörnyű, mint ahogy elképzeltem. Nagyon helyes fejük volt, egy kivétellel: egy festetett szőke nagyon rosszindulatúan nézett ki. De a többiek rendben voltak.

- Fiúk, lányok, ők az új társaitok, Németországból! Kérlek titeket, hogy segítsetek nekik beilleszkedni! Ő itt Laura- mutatott rám – ő pedig Patrícia. –mutatott Pattira.

- Üljetek le valahová! –

Két lány elkezdte ütögetni a mögöttük lévő padot, hogy üljünk oda. Leültünk.

- Hello, én Dodó vagyok, ő pedig Julcsi. Jaj, bocsika, tudtok magyarul? –

- ja, igen, tudunk. Sziasztok, Dodó és Julcsi. –mosolyogtam rájuk. Szünetben az összes lány körénk gyűlt, és mindenki barátkozni akart. Csak az a bizonyos szöszke nem. Meg is kérdeztem, ki s mi ő.

- Ja, ő csak egy dilinós, nem kell vele törődni. Őt senki se szereti. Nem kell törődni vele. – legyintett Dodó.

Én pedig belenyugodtam: OK, nem kell vele törődni…

Később kiderült, hogy ez nem is így van…

Vajon mi a titka a szőke kislánynak, akit senki sem szeret, senki sem vesz figyelembe? Most megtudjuk, ki s mi ez a leányzó a hátsó sorokból…

Egyre furcsább volt a szöszke a hátsó sorból. Sehogy se értettem, miért követ minket Pattival. Nem tudtam megállni, ezért megkérdeztem Dodót: - Hogy hívják ezt a lányt? –

- Kányádi Diána. –

- Furcsa név. –

- Furcsa név egy furcsa lánynak, nem? –

- de, de. –mondtam nevetgélve. De amikor a lányra néztem, rögtön elment az életkedvem.

Mivel a tanárnő nagyon hisz a misztikus dolgokban, elmentünk a suli hatodik napján (szeptember 7. csütörtök) aurafényképezésre. És kiderült a bukta! A LÁNY EGY INDIGÓ GYERMEK!

Valahol azt olvastam, hogy akinek indigókék aurája van, az ilyen furi. Hát, neki nem is lehetne indigókékebb! Tehát ezért ilyen „beteg”! Megnyugtató volt, hogy tényleg nem őrült, bár a többiek most is vadbarmot látják benne. 

Szeptember 9. szombat délután 6:30

Mára már szinte mindent kipakoltunk, jövő héten pedig megyünk bútorokat vásárolni! Jipííí: D

Patríciának és nekem külön szobánk van, de egymásba nyílik. Olyan király helyen lakunk! Egy gyönyörű kertes ház, és anyu azt mondta, vehetünk kutyákat és cicákat, ha gondozzuk őket! Én macskára vágyom, és Patrícia is, de azért jöhet egy kis dalmataJ

Na, mostanában nem történik semmi, vége a szorongós napoknak. Minden szép, jó és békés. És a többi naphoz képest, valahogy unalmas.

Legalábbis ezt hittem, amíg…

Hétvégi buli! Király, anyu is elengedett, már alig várom, ma este héttől 1-ig lesz! Patríciával nagyban készülődünk. Frizura, smink, ruhák, kiegészítők.

- Te, szted a kék felsőhöz illik a sötétkék farmer? És a kék szemfestékhez az extrahosszú szempillaspirál? –

- Hát, a gatyód illik a fölsődhöz, de inkább használj rövid szempillaspirált, OK?

- OK. –

Én is elkészültem, és az eredmény két szőke csajszi lett, akiket biztosan meg fognak bámulni az utcán:-]

Amint odaértünk, leesett az állunk. Ez nem egy szokványos iskolai parti volt, hanem, egy vagány, pörgős buli, a 15 éves korosztálytól egészen a 25 évesekig! A zene is jó volt, igazi diszkófény. De valami mégse tetszett nekem ebben a helyben. Vagy, csak azért mondom, mert még nem voltam ilyen helyen.
Dodó is jelen volt, ujjongva libbent elénk a pici koktélruhájában.

- Hello, lányok, mindenki rátok várt! – mosolygott ki a szemüvege mögül.

- Tényleg? Miért pont ránk? Fú, de jól nézel ki! –

- Aha, sztem is jól nézel ki! –

A buli egy ideig eléggé lapos volt, ameddig oda nem jött hozzám egy nagyon helyes srác. Ő is az oszt.-ba járt, azt hiszem.

- Szijja, Laura! Egész este azt vártam, mikor gyüsz meg! Fú, de jól nézel ki!- amikor befejezte, rámszegezte a két fekete bociszemét, és egyértelműen elvörösödött.

- Köszi! – mosolyogtam vissza.

- Ööö… milyen érzés volt eljönni Münchenből ide? – ezt a kérdést még senkitől sem hallottam.

Vagy órákig elbeszélgettem a sráccal (amúgy Andrisnak hívják én nagyon helyes:-)) mindenféléről: a világ különböző tájairól, suliról, szülőkről… egészen fél kettőig királyul elvoltunk, csak Patti törte meg ezt az idillt.

- Laura vazze, haza kéne menni! –

- Mék. Hát, akkor a schoolba talizunk. –

- OK, jó éjt! –

Amint kiértünk, Patti olthatatlan vágyat érzett, hogy kimenjen a slózira. Addig én álltam, és azon morfondíroztam, vajon tényleg bejövök-e Andrisnak, vagy csak szívat?

Minden esetre, másnap a suliban megadta az MSN-címét. Felvettem, és az óta minden nap dumálunk.

Már két hónapja tartott ez a kapcsi, és egyre jobban megszerettem a srácot. Azt hiszem, szerelmes vagyok:-}

EZT NEM HISZEM EL! HOGY MIT???

Andris üzenete: - Szijja! Hogy sikerült a pénteki felmérőd?

Lau üzenete:- Szia! Hát nem valami fényesen. 4-es alá:’(

Andris üzenete: - Áh, kit érdekel, én tudom, hogy okos lány vagy

Lau: - Oh, köcceJ

Andris üzenete:- Lau cica, el kell mondanom valamit

LauCica:-D üzenete: - Na, nekem le kell zárnom a gépet, szóval fogd rövidre

Andris: - OK, szeretlek, na futás

LauCica:-O üzenete: - Mii van?

Andris: - na, az előbb még le kellett zárnod a gépet, nem?

LauCica:- mii mondd még 1x!

Andris:- Szeretlek vazze, most pedig mennyéé, ha nem akarsz kikapni

Lehet, hogy LauCica nem válaszol, mert állapota Nem érhető el.

A rózsaszín köd mögött viszont minden bizonnyal rosszul ítéltem meg Andrist…

Hogy miért? Elkezdtünk járni. Eleinte minden szép és jó volt, aztán jött egy újabb buli, karácsony táján, az utolsó tanítási napon. A legjobb formámat akartam hozni, hogy Andris büszke lehessen rám.

Amikor a tükör elé álltam, egy szőke lány képe jelent meg, akinek láthatóan csillogott a szeme, és nem a tűző nap miatt (naná, majd este hatkor tűző nap…). Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy ez a szőke lány BOLDOG!

Viszont ez a boldogságom nem sokáig tartott.

Sajnos, már két hét kapcsolat után ki kellett lépnem a rózsaszín ködfelhőből.  Ez a fiú olyat tett, amit soha nem fogok megbocsátani neki.

Ez a buli sokkal jobb volt. Egy balatoni helyen volt, legalábbis úgy építették be, mintha a Balatonnál lenne. De ez egy Bp.-i hely volt, OGDC a neve.  (One Girl Disco Club.)

Ez sokkal jobb hely volt, mintha a Balatonnál vagy a sulibuliban lennénk! A falat egy tengerparti tájkép díszítette, narancssárga háttérrel. A zene nem volt valami táncos, ellenben viszont, az igazi mai slágereket játszották, pl. Pussycat Dollz: Beep, vagy Sean Paultól a Temperature, Pinktől Who Knew és a Stupid Girls, stb.!

Egy ideig tök jól elvoltam, de Andris egyszerre csak (eléggé feltűnően) elkezdett flörtölgetni a nálam sokkal szebb, csinosabb és kihívóbb Dodóval! Hát ilyet! Pontosan tudja, hogy Dodó az egyik legjobb barátnőm! Ráadásul Dodó nem úgy néz ki, mint aki nagyon törődne azzal, hogy Andris az enyém, Dodó pedig a barátnőm…

Agyonvágom ezt a csajt! Andrisnak meg azonnal kiteszem a szűrét! Van pofája ezt tenni velem két hét után? Ajjaj.

Mi van, ha nem most teszi először? Mi van, ha két hét alatt ezerszer átvágott? Nem, nem, nem és nem! Erre gondolnom se szabad…

Odamentem hozzájuk:

- Andris, beszélhetnék veled négyszemközt? Kint? –

- Ööö… hát… ha muszáj. – elhúzta a száját.

Amint kiértünk…

- miért csinálod ezt? –

- mit? Mit csinálok? Én nem csinálok semmit! Ennyit a szőkékről. –

- mi van? Egyébként meg mit flörtölsz ilyen feltűnően, pláne az egyik legjobb barátnőmmel? Mit gondolsz, mi vagyok én? –

- egy hisztis szőke senkiházi vagy! És Dodó nem szeret téged! Meg is kérdeztem! –

A világ dőlt össze bennem. A fiú, aki először szerelmet vall nekem, majd sérteget, olyan dolgokat vág a fejemhez, amik nem is igazak! Még hogy én hisztérikus… mintha anyut hallanám a szobámban… jézusom. Visszatértek az emlékek.

Sötétség…

Émelygés…

Érzem, ahogy az arcom fokozatosan fehéredik…

Majd nagy koppanással földet érek a kemény betonaszfalton, és az ütés erejének hála, elvesztettem az eszméletem…

Az a köcsög meg ott hagyott egyedül! Orli elmondta! (Egy másik jó pasi, aki TÉNYLEG JÓFEJ, és tökre úgy néz ki, mint a szépséges Orlando Bloom, és simán elmehetne énekesnek. Annyiban különbözik az „eredeti kiadványtól”, hogy neki szőke haja van. Pontosan, mint Legolas a Gyűrűk Urából!) Ő és Patti ébresztettek fel! Elmondta, hogy Andris fújtatva jött be, hogy ő nem veszi be az ájulási rohamomat, mert annyira azért csak nem szeretem… ilyen egoista vadbarmot!!!

És a legjobb, hogy Orli ellene van! Utálja őt! És én ettől oly boldog vagyok, hiszen akkor ő lehetne nálam a következő, na, jó, azért még várok, nekem fontos, hogy ne tartsanak ribinek. Majd megküzd értem a srácJ

Igazából, az az egyik nagyon rossz tulajdonságom, hogy az ilyen fiúknál nem tudom sokáig kéretni magam, mert az ilyenek mindig levesznek a lábaimról: D

Na, mint mondtam, nekem fontos, hogy ne tartsanak ribinek, és őszintén szeressenek.

Andrissal sikeresen összevesztünk. Próbálkozott már mindennel: virágot küldözgetett, üzengetett a haverjaimmal, hogy sajnálja, stb. de magától az istennek se jött volna oda, hogy sajnálom, bocs. Amúgy meg sajnálhatja… mert engem nem érdekel.

Július 1.

Ááá, most értem haza a nyári munkából! Egy nagyon jó állást kaptam. Tíztől négyig kell dolgoznom, és CD-ket meg DVD-ket adok el egy nagyon király helyen! A fizetésem nem valami sok, de zsebpénznek pont elégséges.

El akartam újságolni Pattinak, de ő nem volt még otthon. Beültem a TV elé, gépeztem, stb. de nagyon unatkoztam, mert általában Pattival gépezünk. Mindenféle oldalakat ütünk be (G-portálosakat, azok a legjobbak), és hülye verseket írunk a vendégkönyve, amelyek alá aláírásként odaírjuk, hogy Pepsi és Coca Cola. Talán mondanom sem kell, hogy elég durvák voltak a megtorlások, de ez minket sose zavartJ

Na, és az a lényeg, hogy estére nagyon belefáradtam a versek irkálásába, és kilenckor elhúztam szundítani. Anyu, még mielőtt elmentem volna zuhanyozni, megkérdezte, nem láttam-e Pattit a házban. Azt mondtam, hogy nem, és azonnal bedőltem az ágyba. Kb. 5 perc alatt mély álomba zuhantam, és ismét átéltem az utóbbi néhány nap borzalmait.

Júlus 3. reggel nyolc óra körül

Reggel hatkor felriadtam. Sírni hallottam valakit.

Anyukám volt az.

Lent ült a konyhában, és keservesen sírt.

- Mi a baj anyu? – gyorsan lerohantam a lépcsőn.

- A húgod még mindig nem jött haza! –

- Miért, tegnap nem jött haza? –

- Nem poénból kérdeztem hogy láttad-e! –

Megmerevedtem. Nem tudtam, mit tegyek. Bepánikoltam, és vagy ezer kérdés kavargott a fejemben. Vajon mi lehet vele? Hol van? Mi történt vele? Látjuk még valaha? Megtaláljuk egyáltalán? Nagyon féltem. Mindig, mindenhol tudtunk egymásról. El sem tudtam képzelni, hogy létezzek, Patrícia nélkül. Nagyon féltem, hogy mi lehet vele.

Egész nap kerestük. De sehol nem volt.

Végül este 11 körül jött haza. Rá sem lehetett ismerni. A szemei karikásak voltak, a szája kiszáradt, a tekintete üres volt, sápadt volt.

Én a lépcső tetején álltam, és csak néztem. El nem tudtam képzelni, mi történhetett vele, hogy ilyen állapotba került.

- Patti! Mi történt veled? Hol voltál? – alig tudtam szóhoz jutni, a hangom elcsuklott.

- Laura… - Patti elhaló hangot szólított. A szeméből azt olvastam ki: SEGÍTSETEK!

Patti egész testében remegett, belülről segítségért kiáltott. Nekidőlt az ajtónak, majd összeesett.

Anyával, miután felvittük a szobájába, ott maradtam vele.

Valami kemény dolog volt a takarója alatt.

„Vajon mi lehet ez?” gondoltam magamban. Előhúztam, és az IM májusi számát tartottam a kezemben, kinyitva az 50. oldalon, a drogos cikknél.

Megszólalt a fejemben a vészcsengő.

Elolvastam, és az újságban leírt tünetek szinte szóról szóra megegyeztek Patti állapotával. Nem hiszem el! Hogy történhetett ez?!

Mást is találtam. Be volt ragasztva az 52. oldalra egy kis cetli, amit maga, Patti írt, a drog „pozitív” hatásairól, pl. repülésről.

Hát… ez… Ez nem az én húgom! Vagyis, Patti magától nem csinál ilyeneket! Ez borzasztó, hogy lehet egy ilyen angyalkát ilyenekbe belerángatni? És ki vette rá? Hogy nem magától nyúlt drogok után, az biztos! Patrícia egy igazi szent.

Ébredezni kezdett, ezért gyorsan el is rejtettem a magazint.

- Laura! Hol vagyok? Mi történt? – felugrott, és, mivel emeletes ágya van,  mint nekem, be is vert e fejét. Felszisszent, majd hatalmasra nyitotta a szemeit, és körbenézett. Először anyára, aki az ajtóban állt, majd rám, aztán a félig tele kólásdobozra, amit szükség esetére tartott a szobájában, aztán megint rám, és megint anyára, aztán mereven bámulta a combját.

Leugrott, és gyorsan felkapta a törölközőjét, ami a földön hevert, mint mindig.

Vagy három órán keresztül folyt a víz. Kezdtem aggódni, így benyitottam. Semmi baj nem történt, Patti a zuhanyrózsa alatt mosta a sörényét. A zuhanyzónknak elhúzható ajtaja van, és be lehet reteszelni, ezt Patti eddig hanyagolta, de most be volt csukva. Dúdolt egy nagyon régi slágert.

Régi álmunk volt mindkettőnknek, hogy híres énekesnők lehessünk. Patti ezt nem vette olyan komolyan, ő inkább családra vágyott, nem akart énekelni, én viszont nagyon! Jelenleg is énektanárhoz járok. Na, mindegy, ez most nem lényeges. Tehát, az ajtó zárva, Patti pedig dudorászik. Jobbnak láttam, ha kimegyek.

Visszamentem Patti szobájába, és szégyellem érte magamat, de mindent átkutattam. A farmergyűjteménye zsebeit, a szekrények sarkait, a könyveit, szóval minden létező helyet, ahová bármit is el lehetett rejteni, gondolok itt drogokra. Végül is, az ő érdekében történik!

Minden létező rejtekhelyet átnéztem, de nem találtam pici fehér zacskókat. Viszont találtam egy nagy szatyor plüssállatkát és zseléstollat. Patti egész kicsi volt, amikor ezeket gyűjteni kezdte, olyan 5-6 éves, és mindig elosztottuk a zsákmányt. Most már a ruhákkal és a cipőkkel csináljuk ugyanezt.  Ezekre a darabokra viszont egyáltalán nem emlékszem, pedig nagyon jó a memóriám.  Minek vannak ezek Pattinak?

Nem tudtam mit kezdeni a kérdéssel. Felmásztam az ágyára, és a takarója alatt rábukkantam egy Rózsaszín Párducos párnára. Még sosem láttam azelőtt.

Na jól van! Ez már több mint gyanús! Az ilyen tárgyakat 9-8 éves korában már kidobálta! Akkor mit keresnek itt ezek a dolgok?

Patti visszajött. Gyorsan elrejtettem a párnát.

- Laura, nagyon rosszul érzem magam, mintha nem is én lennék az! – hát igen, ezt én is észrevettem, gondoltam magamban, de természetesen nem mondtam ki.

Már nagyon késő volt, anya elküldött minket aludni, hiszen holnap suli lesz.

                            MÁSNAP REGGEL (Július 4.)

Bazz már megint ez a hülye vekker! Na, mindegy, legalább ébren vagyok. Ó, te jó ég, hiszen ma osztálykirándulás lesz a Mátrába! És csak kilencre kell beérni! Hawaii!

Gyorsan megmostam az arcom, és mentem reggelizni. Patti is ott ült. Mikor bementem, gyorsan felállt, „odaböffentett” egy köszönöm, finom volt a reggelit, és elment. Mire én kész voltam az evéssel, ő már fel is öltözött, a táskája is készen volt. Gyorsan felkapta a görkoriját (görivel járunk schoolba), és már száguldott is. Meg is kérdeztem erről anyát.

- mi lehet a baja? –

- Nem tudom. Reggeli alatt egy szót sem szólt, ami, hát, ugye eléggé meglepő pont tőle. Kérdeztem tőle mindenfélét, de nem válaszolt semmire sem adott választ, mintha ott sem lennék. –

Reggeli után turbósebességgel felöltöztem, felkaptam a görimet, és süvítettem a suliba. Mikor megérkeztem, Pattit már sehol sem láttam a nagy forgatagban.
Az osztálykiránduláshoz már mindenki összegyűlt az aulában. A tanárnőnk intett, hogy igyekezzek, „népszámlálás” lesz.  Patti ott ült az egyik széken, és nézte a lábát. Még sosem volt ennyire maga alatt. Patti egy csupa szív, csupa élet csajszi volt, mindig hülyéskedett, állandóan csinált valamit. Most meg ott ül, fülében gondolom a Good Charlotte vagy a Tankcsapda üvölt, mint mindig.
Mögé mentem. Hallom a dalszöveget. SOS please, someone help me… nagyon elegem van ebből a fesztiválból! Mos’ nem értem, mi van. Tegnap este viszonylag normális volt, beszélt hozzám, ma meg rám sem néz. Mégis csak a testvére vagyok! Valahogy segítenem kéne neki! Meg tudnom kéne, hogyan segítsek…
Leültem mellé. Mostmár Shakira ment, de még mindig lefelé bámult. Ütötte a ritmust a lábával. Tudom, hogy tudja, hogy ott vagyok, és tudom, hogy tudja, hogy én is tudom ezt, és tudom, hogy direkt csinálja, és mind a ketten tudjuk, hogy tudja a másik, amit gondolunk. Mások sokszor furcsállják is, hogy gyakorlatilag olvasunk egymás gondolataiban. Ez tulajdonképpen azért van, mert mindig rá van írva az arcunkra, amit gondolunk, és ezt érezzük is. Mivel egyformák a vonásaink, csak rá kell néznünk a másik arcára, és tudjuk, mire gondol. Na, ez most nem olyan lényeges. Tehát, ott ültem mellette, és azt olvastam ki az arcából, mint tegnap: SOS!

A tanárnőnk mindenkit berendelt a buszba. Előre meg voltak beszélve a párok, én természetesen Patti mellett ültem. Mint mindig, ő ült az ablak mellett. Végig kifelé bámult, egy pillantásra sem méltatott. Egész kirándulás alatt egy szót se szólt senkihez, nem nézett senkire, csak ment előre bambán. Borzasztó volt így látni! Előbb ment haza, mint én, mert én még kajáltam egyet a suliban, aztán indultam haza.

Mikor hazaértem, ő is pont akkor jött le a lépcsőn. Megállt, bámult még pár másodpercig, aztán rám ugrott.

- Lauraaaa – alig kaptam levegőt, úgy szorított.

- jól van, jól van, nyugiiii – mondtam, és próbáltam lehámozni magamról.
- Na gyere Pattikám, felmegyünk a szobádba, és mindent elmondasz. Jó lesz? –
- Aha – nyögdécselte. Szegény nagyon sírt.

Miután felmásztunk az emeletes ágyára, elkezdte mondani.

- Volt egy buli… nagyobb lányok hívtak el, és úgy gondoltam, jobban be tudok majd illeszkedni, ha nagyobbakkal is haverkodom. Tehát, ott, a bulin, mondta az egyik nagyon vékony lány, hogy próbáljam ki a port. Én nem akartam, de aztán adott nekem két valami nagyon erős italt, és, miután megittam, megint elkezdett győzködni, hogy vegyem be, ez nagyon kevés, és, hogy nem lesz tőle semmi bajom, mert ő már többször is csinálta, és még mindig ép és egészséges. Mondom oké, nagy baj nem lehet belőle, és miután bevettem, öt perc után kezdtem nagyon rosszul érezni magamat, és hazajöttem. Még hallottam, ahogy rajtam nevetnek. – mondta, majd a párnájába temette az arcát.

- Te nagyon hülye vagy! Hogy hihetted el, hogy nem lesz bajod?! És, szerinted miért volt olyan nagyon vékony? Legalább tíz kilótól meg lehet szabadulni, ha egyszer függő leszel! Mos’ mér’ kellett ezt csinálnod? Egyáltalán mért mentél el? Nem bízhatsz meg bennük! És, van, akinek a teste csak később reagál a drogokra! Ezért nem volt még tőle baja! Fogadok, miután elmentél, pár perccel utána már összeesett! – teljesen kikeltem magamból, elkezdtem kiabálni a saját testvéremmel! Miután befejeztem, lehajtottam a fejem, és azt mondtam, bocsánat, hiszen nem szokás kiabálni a legjobb barátnőnkkel.

- Semmi baj, Lau. Teljesen igazad van, tök hülye vagyok… -

Még egy darabig beszélgettünk erről, aztán jött anyu, hogy menni kell fürdeni. Először Patti ment, aztán én. Úgy döntöttünk, hogy ma együtt alszunk az ő szobájában, és átdumáljuk az éjszakát.

Rettenetesen sajnáltam Pattit. Deh ezt már mondtam=)

Olyan tíz körül járhatott, amikor anyu bejelentette, ő aludni megy. Patti felment az ágyára, én pedig lementem a konyhába, és készítettem kakaót. Kakaókészítésben verhetetlen vagyok =)

Felmentem, és leültem vele szemben.

- Milyen rossz lehet annak, akinek nincsen ilyen klassz nővére – mondta. Ez nekem most nagyon jól esett.

- Milyen rossz lehet annak, akinek nincsen ilyen klassz húga – mondtam én.

- Milyen klassz lehet annak, akinek nincsen ilyen hülye húga, mint én –

- Ne butáskodj már! Nem vagy te hülye, csak kicsit meggondolatlan. –

Egészen hajnalig beszélgettünk. Felvetettük a régi, németországi életünket is.

- Én nagyon szomorú vagyok, hogy elmentünk. Tökre jó volt München. –

- Jaja, szerintem is. Ráadásul, csak akkor tudtuk meg, mikor már biztos volt. Anya meg sem kérdezett, és ez a legrosszabb az egészben. Ha legalább megkérdezte volna! A mi véleményünk már nem is számít neki. Anyu nagyon megváltozott a válás óta. Tényleg, hány éve is váltak el? – kérdezte Patti.

Egy kicsit elmerengtem, aztán válaszoltam:

- Ha jól számolom, akkor egy éve, kettő hónapja, három hete, öt napja és 20 órája… -

- Jézusom, Lau! Te így megjegyezted??? –

- Neem, dehhoggyiss! Csak vicceltem! Egy éve és kilenc hónapja váltak el.–

- Jaja. Te figyelj, holnap milyen nap lesz? –

- Szombat. Leugrunk a MOM parkba szöszögni egy jót? –

- Úgy érted, egy egész nap a MOM parkban? – csillant fel Patti szeme.

- Aha! Ha van kedved, akkor moziba is mehetünk. –

- inkább nézzük meg a Da Vinci kódot DVD-n. –

Így is történt.
Tök jó volt, egész nap csak cuccoltunk a MOM parkban. A DVD is király volt.

                                  Október 1.

Juj, milyen régen nem írtam! Talán azért, mert nem is történt valami sok dolog, azon kívül, hogy megint be fog telni a naplóm, ÉS EGY HÓNAPIG NÁLUNK LESZ AZ IDEGESÍTŐ KIS UNOKAÖCSÉM!!! Állandóan rajtam lóg, és amikor csak tud, megaláz. Igazi kis szörnyeteg. Már meg is jött, most be kell fejeznem. Majd megírom este, milyen volt az első nap VELE.

- Csaó LauCica! Nem is örülsz a te kisöcsédnek? – napszemcsiben és bőrdzsekiben volt, annak ellenére, hogy csupán 8 éves. Tök gáz ez a gyerek.

- De naon. Csaó. –

A kényszer nagy úr, ki kellett mennem wc-re. A naplómat bennhagytam.

Mikor visszajöttem, azt láttam, hogy az öcsikém, akit amúgy Gábornak hívnak, az ágyamon fekszik, és olvasgatja meg firkássza a naplómat. Teljesen elborult az agyam. Mégis mit képzel ez magáról? Ha ő lenne Elvis, akkor se adnám neki oda a naplómat!

- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? Ki a jó isten engedte meg, hogy kutakodj a titkaimban? – kiabáltam. Anya persze bejött a hangra.

- mit kiabálsz ezzel a gyerekkel? – kérdezte.

- olvasgatja, meg firkálja a naplómat! – hú, ez úgy hangzott, mintha egy hat éves panaszkodna anyucinak.

- Laura, úgy viselkedsz mint egy kisgyerek. Hiszen honnan tudhatná szegény, hogy nem szabad? –

- Vajon honnan? Ilyen neveletlen ez a gyerek, hogy még ezt sem tudja? –

- Én nem tehetek semmiről! – mondta, és odabújt anyához.

- Na, na. Maradjatok itt, és beszéljétek meg. – mondta anya. Visszament ebédet főzni. Anyu nagyon jól tud főzni =) na, ez most nem lényeges. Tehát, ott maradtunk kettesben.

- Nem is tudtam, hogy ilyen hülye húgod van, hogy képes kipróbálni a drogokat. Habár, a te húgod. – mondta, és halálosan röhögött a saját poénján. Megszorítottam a karját, és azt mondtam:

- Na, ide figyelj! Sem én, sem Patti nem vagyunk hülyék! És hogy veszed ahhoz a bátorságot, hogy sértegetsz, és ilyen hangot emelsz? Mégis ki vagy te, a jóisten? És milyen jogon olvasol bele a naplómba? És mégis miket irkáltál bele? Már nem azért… de ilyen korban inkább rajzolgatnod meg olvasnod kéne, nem másokat szekálni. –