3. Rész
Ksmakk 2006.07.19. 16:32
Ebben a részben immáron Laura internetes naplóját olvashatjátok.
A Gábor által okozott szenvedéseknek még koránt sincs vége, viszont egy nap fordul a kocka: Laura és Patti kikezdi Gábor idegszálait egy ütős Blog27 számmal.
ha szórakozni szeretnél, katt >
Laura Naplója
Most már
gépen vagyok. Nagyon klassz, és ezt legalább nem tudja senki sem megnézni, mert
jelszavas :P Hehehehehe:P bibibee:P
Nos, tehát,
ma még mindig másodika van. Gáborral egészen reggel hatig minden rendben volt,
ameddig fel nem kelt. Elkezdett ugrálni az ágyamon, sikeresen rátaposva a
gerincemre. Aztán, bement Pattihoz, és elővette Patti discmanjét, és bedugta
Pattim fülébe, majd betette a Tankcsapda CD-t, és elkezdte a Nem kell semmi
lejátszását.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
– ordította Patti.
- Na jól
van! Mégis mit képzelsz magadról? – kiabálta magából kikelve, miközben próbálta
elkapni. Én az ajtóban álltam, próbáltam megállítani Gáborkát, nem kevés
sikerrel.
- Hahahaha,
most megvagy! A gonosz boszorkák most megfőznek ebédre! – mondtam.
- Kisütünk
a saját zsírodbaaaaan – suttogta Patti. Én meg csak
nevettem.
Megfogtuk a
két karját, és így emeltük fel, majd felemeltük a fejünk fölé, és
indiánszökdeléssel, kiáltozva vittük végig a házon, majd ledobtuk a székbe, a
gép elé. Tudtam egy nagyon klassz Bolg27-nel foglalkozó oldalt (www.gportal.hu/blog27/), Gábor pedig nagyon nem szereti őket. elindítottam az
egyik kedvencemet, amit amúgy Gáborka a legjobban utál, a Wild out ya című
számot. Köztudott, hogy Patti képes hihetetlenül nyávogós hangon énekelni.
Miután egyszer lepörgött, úgy állítottuk be, hogy mindig ismétlődjön, és az
összes számot lejátssza. Az első számot én, a másodikat Patti, a harmadikat
együtt nyávogtuk végig.
- Hagyjátok
abba – nyavalygott Gábor.
- Mijért?
Szerintünk tök poén – kezdtem nyávincolós
hangon.
Mikor
újrakezdte a számok lejátszását, otthagytuk, hadd szeresse meg őket.
- Hawaii,
Hawaii, Hawaii… - táncolt kifelé Patti.
- Jaja! És
mi lesz ha anya megtudja? –
- Úgy sivít
mindig, mint egy kismalac. Majd valaki észreveszi. Addig hadd hallgassa a
nagylányokat. – mosolygott Patti.
- Uh
lalala! I love you baybeeeee! Uh lalalala! – énekeltem telitorokból.
Aztán…
- Hey boy,
get your ass up, new booooooooy oh yeah! I love you babybeeeeeee!!!! Time to
flyyyy! – és itt abbahagytam. Mi az, hogy time to fly? Ilyen dalt nem is
ismerek.
- Mi volt
ez, Laura? – nézett rám kérdőn Patti.
- Talán
titokban dalszövegeket írsz? – folytatta.
- Neeeem!
Csak úgy jött. Tudod, én ilyen találékony fajta vagyooooook! Uh lalala! I love
you baybeeeee! Uh lalalalllllaaaaaa! – énekelgettem tovább. De a fejemben még
mindig benne volt az a time to fly. Úgy döntöttem, tovább írom. Egész pofás kis
dal lett belőle. Ja, és anya megtalálta végülis Gáborkát! LOL volt az a jelenet!
- Gábor!
Nem is tudtam, hogy időközben így megszeretted a Bolg27-t! – mondta boldogan
anya. LOL, LOL és megint csak LOL! És a folytatás… háát az is LOL! - De én
nem szeretem őket! Szedj le innen! A galád lányaid csinálták veleeem! Olyan
gonoszak! És azt mondták, hogy meg fognak enni! –
- én is
majd megeszlek, olyan aranyos vagy! És az én lányaim nem képesek ilyesmire. Túl
sokat nézel krimiket, nem? –
Anya
végülis kiszedte onnan Gáborkát.
A nap
további részében nem mert nekünk keresztbe tenni. Hallelujah.
|