2006. július 11. Kedd

Édesanyámnak köszönhetően ma is édes telefoncsörgésre ébredtem. Közölte velem, hogy apát már kirúgták, és azt mondta, minden második nap adjak haza valamennyi pénzt. Én pedig mondtam neki, hogy nekem még nincsen állásom. A válasz elég megdöbbentő volt: - Ugyan, kislányom! Nekünk azért kell a pénz, mert a húgod igen fényes esküvőre vágyik! – a húgom nagyon sok pénzt keres ugyanis. Akkor miért én adjak nekik? Na mindegy, nem akarom ezzel hergelni magamat.

Próbáltam visszaaludni, nagy nehezen sikerült csak. Mikor ismét felébredtem, rájöttem, hogy húsz percen belül a gitárórámon kell lennem. Ma volt a vizsga. Én szerencsésen átmentem.

Már négy óra van, és még nem is ettem az égvilágon semmit. Az utóbbi két nap, amióta saját lakásom van, és itt élek, halálosan unalmas. Egy asztalon, ágyon és két széken kívül szinte semmilyen bútor sincsen, csak a saját szobámban. Áthoztam a szüleim házából.

Én olyan mákvirág vagyok! Sikerült Budapestnek azt a részét kifognom, ahol az élet dögunalom. Hú, ez rímel =)

Nos, tehát, az élet abból áll, hogy az emberek fölkelnek, esznek, munkába vagy állásinterjúra illetve bevásárolni vagy valahová mennek, hazajönnek dél körül vagy este, kajálnak megint, és bezuhannak az ágyba, vagy eltöltenek egy-két órát a fürdőben. Csak az igazán szerencsések mennek esténként bulizni, de egy idő után az is unalmas lesz. Mondjuk, ÉN nem tudhatom, életemben nem voltam még diszkóban, és nem is vágyom rá.

Valahol olvastam, hogy stewardesst keresnek. Talán elmegyek, ha lesz hozzá kedvem. Szeretek repülni, viszont ahhoz nincs kedvem, hogy egész nap vigyorogjak, amikor tökre lapos a hangulatom. De hát nehéz az élet. Ez legyen a legkisebb gondom.

Nahát, nem is tudom, mit írjak.

Talán azt, hogy mindjárt bedöglök a zuhany alá, nagyon meleg van, legalább 35 fok. Vagy több… aztááááán felhívom anyut, úgyis mindig parázik, hogy mi van velem. Ha nem hívom fel, méh azt hinné, hogy a balesetin vagyok.

                                          Este 7 óra

Felhívtam anyát, és megkérdeztem, miért én adjam haza kétnaponta keresetemet, amikor a húgom éppen eleget keres. Erre azt válaszolta nekem, hogy vajon hol rontotta el a nevelésemet, hiszen ő mindig arra nevelt, hogy legyek segítőkész, és, ha a családomnak segítségre van szüksége, akkor segítsek. Erre én azt válaszoltam, hogy nem értem, mi a gondja-baja velem, hiszen nekem még állásom sincsen, nekem lenne szükségem anyagi támogatásra, ugyanis egy árva vasam sincs, és, hogy ha nekik kell a pénz, akkor azt mondja, és ne fogja a húgom esküvőjére. Erre igen kellemetlen választ kaptam, miszerint ne gáncsoskodjak, és lecsapta. Nem tudom, hol rontottam el a beszélgetést. Á, nem akarom ezzel hergelni magamat.

Amúgy úgy döntöttem, inkább elmegyek arra az állásinterjúra, különben sose szabadulok meg az anyám szapulásától, és végre el fogják nekem hinni, hogy képes vagyok a saját lábamra állni, nem kell segítség meg az állandó piszkálás meg cukkolás.

Felhívtam gyorsan a telefonszámot, amit a hirdetésben találtam, és azt mondták, hogy holnap délután négyre legyek ott. Király.

Most inkább gyorsan lezuhanyozom, és megyek aludni, hogy holnap korán kelhessek.

Puszi!